A motor csak búg, a kerekek csak forognak, a táj pedig változatlan. Haladsz az úton, teljes nyugodtsággal szemlélődsz nem tartva attól, hogy eltévedsz. Tudod merre kell menned, még csak mozdulnod sem szükséges már. Valami vezet, gyengéd magabiztossággal magához von. Oldalról a falat képező árnyszerű fák hajlonganak befelé, feléd nyúlnak. Fakó, aranyszínű derengés szakítja át a sötétséget. Mintha csak egy fojtott levegővételbe fagyott volna az idő. Idő. El is felejtetted hány óra, hol vagy most, mikor fogsz megérkezni. Számít ez? Egy újabb kérdés visszhangzik elmédben. Ki vagyok én? Válasz is érkezik. Bárki lehetek. A facsoportok távolodnak egymástól, mögöttük sziklák éles vonalai rajzolódnak ki ahogy az ég felé törnek. Az út melyen eddig is haladtál, folytatódik. Egy hágó képezi a határvonalat. Belépsz rajta?
Szeptember (Gyümölcs Hold/Éneklő Hold)
Október (Arató Hold/Vér Hold)
November (Köd Hold/Gyászoló Hold)
Az egész vidék nyüzsög, minden kiélvezi az utolsó éberen töltött napjait mielőtt becsoszogna a csendes tél. Számos lehetőség van az évszak köszöntésére és búcsúztatására, köztük a szokásos parkokban felállított bódéknál: almahalászat, piteevő verseny, tökfaragás, arcfestés. Talán egy-két felnőtt is örömét leli az ilyenkor nagy népszerűségnek örvendő "hátborzongató" eseményekben, főleg a leginkább esti órákban megszervezett jelmezes összejövetelekre értendő. A csendesebb alkatúaknak még lehetőségük van egyet túrázni, a szabadtéri időtöltés kellemességét fokozhatja a gazdag szín és gyümölcsforgatag.
Hideg fények világítanak meg mindent, egyetlen sötét kis sarkot sem hagynak életben. A gépek motorja zúg, a képernyők zizegnek és hevülnek. Az adatok aprócska számtömbökben száguldanak ide-oda, nincs más dolgod mint egyetlen könnyed mozdulattal magadhoz hívni egy ismeretlen állományt. A folyamatosan bővülő és változó adatbázis lehet nem nyújt eleget, ez esetben segítségért egy tökéletlenebb, de annál erélyesebb eszközhöz fordulhatsz, a monitorok mögött várakozó fiatal hölgyhöz. Ruhája és elméje mindig rendezett, egy barátságos mosollyal viszonozza pillantásodat és nem rest feladatának megfelelően útbaigazítani.
Szinte hallani a faasztal panaszos nyögését a súlyos kötet alatt. Ott hever csendesen, megszámlálhatatlan sok oldala monumentális érzéssel tölt el még így becsukva is. Óvatosan érsz hozzá tartva attól, hogy öreg sokat megélt lapjai porrá válnak ujjaid nyomán, de meglepődve tapasztalod, hogy oka volt fennmaradásának. Erősebb, mint amilyennek tűnik. Sárga lapok amiken a porréteg vastagabb, mint maga a papír. A nedvességtől hullámossá vált lapokat helyenként fekete lyukak törik meg, tovább lapozva kitépett oldalak maradványait veszed észre. A könyv azonban elszántan létezik és őrzi a megmaradt tudást amit most kezeidben tartasz.
Kinyitod a szemed és megdöbbenve tapasztalod, hogy egy ismeretlen helyen ébredtél. Lehet még nem is ébredtél fel. Megpróbálod emlékeid segítségével megfejteni, hogy mikor és hogyan kerültél oda ahová, de minden próbálkozás felesleges, csüggedten konstatálod, hogy nem állnak rendelkezésedre emlékek. Más lehetőséget nem látva bizonytalanul megteszed első lépéseidet, talán kiderítheted mi történt és hova kerültél. Minden annyira idegen és mégis ismerős, mintha ősi lényedből fakadna. Valami hív, szólongat. Hamarosan észre is veszed a faragott faasztalt, tele papírokkal, furcsa tárgyakkal, állatok és növények maradványaival és egy fekete könyvvel. Taszít és vonz egyszerre, ennek furcsa kettőssége összezavar, de azt biztosan tudod, hogy látni akarod mi van abban a bizonyos könyvben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
