Minden egészen azokig az időkig vezethető vissza, mikor az embercsoportok törzsekbe rendeződve próbálták túlélni a vadonban. A folyamat lassú volt és régiónként más. Senki sem tudja, hogy ki vagy kik voltak az elsők, annyit viszont biztosan tudunk, hogy minden hátterében a sámánok és a törzsfők álltak.

Abban az időben az ember közelebb állt a természethez, mondhatni már túlzottan is. Akaratlanul is megbolygattak olyan dolgokat amiket talán nem kellett volna. A csapat által legjobban tisztelt állat került a középpontban, mellyel a spirituális vezetőjük szinte már nem e világi összeköttetésbe került. Először a viselkedésben nyilvánult meg. A sámán felvette annak az állatnak a szokásait és fordítva is, hamarosan mellészegődött egy egyed ami hűségesen vele tartott mindenhová. Lassan a hatás a sámán külsején is észrevehetővé vált, valamint az, hogy generációról generációra kitolódott a halálozásnak az éve. Végül ő lett a törzsfő, ezeket a tulajdonságokat pedig átörökítette gyerekeire is. A kapcsolat évről évre erősebbé vált, szokatlan erő járta át a vezetőket és családjukat, egyre hihetetlenebb kort éltek meg. Az elsődleges képességeik mellett megjelentek a másodlagos, végül pedig a harmadlagos képességek is. Az idő pedig megállt.

Az élet természetesen továbbra is haladt, minden változott ahogy annak lennie kell. Az emberek, a kultúra és a körülmények mind átalakultak. A Halhatatlanok rejtőzködésre kényszerültek, még azok is akik sikeresen megőrizték vezetői posztjukat. A Halandók félték őket. túlvilági bestiáknak, szentségtelen mocskos árulóknak nevezték mindegyiküket, démon, boszorkány, rossz szellem jelzőket agattak rájuk. Mindegy volt, a lényeg ugyanaz; el kell pusztítani, elűzni erről a világról.

A képességük gyakorlása, halhatatlanságuk élvezése egyre korlátozódott így a harmadlagos képesség lassan kezdett kiveszni, majd végleg eltűnt belőlük. Mindenki más taktikát választott; vagy egyedül vagy csapatosan, de folyamatos helyváltoztatással tengették napjaikat és remélték, hogy senkinek sem tűnik fel majd makulátlan fiatalságuk.

A tapasztaltabbak és erősebbek kis csapatjuk élére álltak, igyekeztek más csoportokat is elkerülni, mert a túl nagy létszám feltűnéssel járt. Az ifjabbak és a következő generáció oktatására tudásukat lejegyezték titkos könyvekbe amit egymásról másolva terjesztettek. Ez a Grimoire ami minden érintett kéz után egyre több tartalmat hordozott magában.

Évszázadok üldözéseit elviselve, tucatnyi társuk kivégzését, kínzását végignézve, a Halhatatlanok száma újra növekedésnek indult. Egyre ügyesebben férkőztek be az emberek közé, lassan megtanulták hogyan éljenek harmóniában mindkét lényükkel, de továbbra is bújdostak, különösen az egyház terjeszkedése és majd a tudományok megjelenése következtében. Halandó uralkodók szolgálatába álltak, hogy képességeikkel ellenfeleik legyőzésében segédkezzenek. Az udvari tudósok kutatásainak szerves részét képezték, közben szabad és elkötelezett társaik egyre szervezettebb rendszereket alkottak és így létrejöttek az első klánok.

Nem kizárólag a két faj között  dúltak viszályok. A legtöbb Halandó megvetette, félte vagy gyűlölte a Halhatatlanokat, de olyanok is akadtak akik támogatták és csodálták őket. Egyesek elpusztították, mások hasznosították volna őket. A klánok egymást is marcangolták tudásért, vagyonért, hatalomért, de a legrosszabb sors a kóborló életmódot folytató Halhatatlanoknak vagy Félvéreknek jutott. Nem voltak társaik akik védelmet nyújtottak volna a nehéz órákban, sőt tőlük is tartaniuk kellett. Már senki sem bízott meg senkiben. Ártatlanok százai, ezrei vesztek oda hamis vagy igaz vádakkal.

Minden szép lassan lecsillapodott. Az emberek hamar megtanulták, hogy az igazságot jobb elrejteni, mert az csak pánikot és káoszt szül. A Halhatatlanok a világ minden pontját ellepték, beépültek a Halandók mindennapjaiba. A tudományos kutatásokkal számos korlátot átléptek, persze nem csak a mágiának van ára. Új, veszedelmes fajokat is létrehoztak és pusztítottak el időközben. Embertelen eszközöket vetettek be.

Rendfenntartók, hadsereg, egyház, tehetős családfők, mindenki mást akar. A klánok viszálya a tetőfokára hágott. Titkos intézmények tucatszámra jöttek létre, elmegyógyintézetek, gyógyszeripari épületek, börtönök és még sok más, mindezek mélyén kutatólaborok burjánzottak. Már nem csak a Halhatatlanok, de a Halandók is áldozatául estek ennek. Meglátva a lehetőséget, a hatalmat, az ember is meg akarta szerezni magának. Halandó boszorkányokat is alkalmaztak teljesen sikertelenül, de azt felfedezték, hogy mágikus módszerekkel is felvehetik a harcot az "ellenséggel".

Az emberek természete nem változik, elméjét ugyanaz az üzemanyag hajtja. Ma is minden ugyanolyan. Senki sem tudja ki micsoda és ki mikor mond igazat.