|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.14. 14:45 - |
Kép&Szöveg |
[4-1]
Idhren Zeew-Goradha
 Megan feje előrebicsaklott miközben két oldalról erős férfiak fogták le, mint élő bilincsek. Ajka felszakadt, ahogy az ütésektől szájának belső részéből is szép mennyiségű vér távozott. Azon csodálkozott, hogy még mindig megvolt minden foga. Halántéka szörnyen fájt, egész koponyája szét akart hasadni. Lassan kezdett tisztulni a kép. Saját combját látta, először csak színfoltokat amik körbeforogtak. Viszonylagos sikernek tudható be állapota, de annyi bizonyos, hogy ezt még egy ideig érezni fogja.
Hiába, mindenki megkapta a neki járó törődést. Amber még mindig egy engedékenyebb férfi egyedet kapott, míg őt majdnem szarrá verték és olyan erősen szorítják le, hogy lassan nem jut több vér karjába.
- Basszameg! - Tört fel belőle, halkan, erőtlenül, fejét a hátradöntötte. Így pihent, próbált erőt gyűjteni és felkészülni arra ami rájuk vár. Nem lesz egyszerű. Csukott szemmel sóhajtozott, homlokát ráncolva vicsorgott a semmibe majd arca ismét kisimult. Egyből felismerte a férfi mély és rekedtes hangját. Kis késéssel el is jutott agyáig. Röviden felmorrant válaszul.
Amber aggódva fürkészte az arcokat. Megan szarul van, de ezt magának köszönheti. Őt magát ismerték annyira, hogy tudják nem szükséges a fizikai bántalmazás, Megan viszont bármikor arconköpi és nekiront fogvatartóinak ha alkalma adódik rá. Tobyt nem bántották. Egy vézna kis kölyök vigyázott rá. Tisztán látta szemeiben a félelmet. Tizenéves és bizonyára ez volt a legelső bevetése. Dante sem volt sokkal jobb állapotban, de viszonylag nyugodtabb volt miután magában sikeresen nyugtázta: neki sincs komolyabb baja. Még.
Kellemetlenül vakargatta nyakát, pontosabban azon részét amit a bizonyos "nyakörv" takart. Nem csak megalázásukra volt az ott fent. A nyakörvre olyan fém volt erősítve ami megakadályozta őket a varázslásban. Ő megint jobban járt, Morna büntetésből, meg a "katonák" szadizmusa miatt nyakörve belső felére szegeket is kapott. Rossz magaviseletkor mindig erősebben húzzák meg így azok mélyebben fúródnak a húsba. Régi, de remekül bevált módszer.
A nő fáradtan sóhajtott. - Nem szívesen, de talán tehetünk egy kis kitérőt. - Vállát megvonta, keserűen felnevetett. Cseppet sem vágyik erre a kirándulásra. Alig tudtak kiszabadulni abból a pokolból és most visszarángatják őket. Jól tudta, hogy az volna a kegyesebb megoldás ha ott helyben elvágnák a torkukat, de ez sem volt jellemző egykori klánjukra. |
Ilajvet
Tessék.
Való igaz, hogy az ember kétségbeesésében hajlandó kifordulni saját magából és olyan dolgokat tenni, amik egyébként messze állnak tőled. Rá egyáltalán nem volt jellemző az ilyesmi. Semmi biztosíta nem volt rá, hogy az üzenet tényleg a szervezet tagjaitól érkezett. Ha ő maga ide is jött, a gyermeket nem kellett volna magával hoznia, csak miután megbizonyosodik a helyzet biztonságáról. De mégis így tett. Hogy miért? A kimerültség, türelmetlenség, a reménytelen, egymás követő napok egyszerűen csak eltompították. Elege volt az egész teherből, hogy egy napnál tovább sehol sem maradhattak, hogy nem csak magára kellett vigyáznia. Túl nagy felelősség, túl sok macera.
Egyszerűen besokkalt, gondolkodás nélkül belesétált a csapdába. Csak túl akart lenni az egész, aztán újra „szabadnak” akarta hazudni magát. Egy lánccal legalább kevesebb.
Túl csábító volt a gondolat. Amikor ráébredt saját hibájára, már késő volt.
A gyermek egy pillanat alatt eltűnt előle, szitkozódott. Hamar rájött, hogy esélye sincs, ugyanis nem egy támadóról beszélünk, még csak nem is kettőről. Úgy megrohanták , mint ahogyan a víz elnyel egy kavicsot. Ezzel párhuzamosan Toby képekkel rohamozta meg az elméjét. Éles villanások a sötétben őt üldöző alakokról, egy kartondoboz-kupacról, ami mögé elrejtőzött, aztán csak a rémült, vékony kiáltását hallotta. Ütés után ütés érte, a dühe elszabadult, amikor már karját-lábát lefogták, akkor sem higgadt le. Megkötözték és talpra állították, állkapcsa ingerülten csattant össze egy arc előtt. Ezúttal jóval célzottabb, határozott ütés érte a fejét. Megszédült és a térdei megroggyantak.
Amikor feleszmélt, az első dolog, amit látott, saját lába volt. Nadrágjára újabb és újabb vércsepp hullott. Nyögött, hunyorgott. Oldalra fordította a fejét. Toby. Amber. Megan.
Amber.
- Helló – mosolygott bágyadt mosollyal. – Ti itt?
|
Idhren Zeew-Goradha
Minden tökéletes volt. Az univerzum minden apró sejtjét rendezte látszólag az ő kedvükért. Túl tökéletes volt. Morna érzékei még élesebbek lettek, gyanakodott, ösztönei azt súgták valami ocsmány fog történni, de nem talált semmit. Nem volt semmi jele, semmi nyoma hibának. Precízen megtervezett eseményeket még csak nem is sejthette.
A kiszemelt az egyik raktár zárjával küszködött. A terep ideális volt. Megvárta amíg az ajtót kinyitotta, a fém nyikordulása után pedig eltűnik a sötétségben. Beszorították. Ezek a masszív monstrumok elég jól szigeteltek arról nem is beszélve, hogy az egész közepén voltak a semmi határán. Senkinek sem tűnik fel egy-két kósza hulla.
Amber is felbukkant, a másik oldalról. A két ragadozó elindult az épület tátongó fekete szájába. Nem is sejtették, hogy aznap valóban éles fogakkal találják szembe magukat. Hangtalanul lépkedtek. A korom sötétség rossz érzéssel töltötte el húgát aki elsőként leskelődött be, míg Megan maga a környékre vetett egy utolsó pillantást. Egy ismerős alakra lett figyelmes. Homlokát ráncolva próbálta összerakni a képet, de mint írtam a terv tökéletes volt, az időzítéssel együtt. Valami baljóslatú léghullám taszította kicsit hátrébb, már késő volt.
Szikra pattant. Azonnal előrántotta fegyverét ami ez esetben is a legkedvesebb fegyverét egy katanát jelentett. Dante és a kölyök sem menekülhetett már. Autók kerekei csikordultak a kavicsokon. Két oldalt zárták el az utat, fekete sötétített ablakú furgonok.
- Amber! - Kiáltotta a nő és mintha ezzel egyidejúleg ő adott volna parancsot. Már rég késő volt. Húga hiába próbált hátrébblépni lassan tudatosult benne a figyelmeztetés, teste lassan reagált. A sötétből pár feketeruhás alak rontott ki, mögöttük társaik özönlöttek ki. Egy pillanat alatt leszorították a lányt, erős férfiak karjai tartották. A többiek még játékban voltak, de sejthető volt, hogy a szervezett túlerő ellen esélyük sincs.
Két oldalt a raktárakból szintén emberek léptek ki, ahogy az autókból is. Vállaikat fenyegetően előrehúzva szükítették a kört, így pedig összeterelve a még három viszonylagos szabadságát élvező prédát.
- Mindig a rossz kurvát kapjuk el. - Szólalt meg gúnyos hangon a vezér. Nyúlánk szőke nőről volt szó, rikító kék szemekkel és sebhelyekkel teli izmos testtel. Fekete bőrruhája szorosan bőrének tapadt, mintha egy lenne vele csupán egy második rétege. Könnyed volt, hogy mozgását ne nehezítse meg. A Hold által generált fényben jól látható volt. A szűk körből kilépett, sóhajtva tette karját csípőjére. A felhergelt kisebb hadsereg türelmetlenül toporogva morgott, várták már a jelt, hogy végre rávethessék magukat a zsákmányra ami jelen esetben még ízletesebb volt. Nem egyszerű ellenség, nem. Egykori erős társuk, egy ígéretes gyermek egyed és egy alvilági féreg. Finom falatok.
Pár hosszú pillanat után a nő fejével intett. Hat-hét erőstestalkatú feketeruhás férfi lépett ki a tömegből. Első a veszett nőstényfarkas, utána pedig jön a másik felnőtt, legvégére pedig a legkevesebb fenyegetést jelentő gyermek. Morna felől egy penge repült. Pengéjét egy pillanatra ezüstre festette a holdfény. Egy ember feje hátrabicsaklott, már csak testének tompa puffanása és bugyborékoló fuldoklása töltötte be a feszült csendet.
A fogak villantak, mindegyik halhatatlan torkából felháborodott farkasmorgás tört fel. Nem volt több illuziónál, sokkal inkább megfélemlítésre használták. Ingerülten feszültek meg izmaik, tettek pár lépést előre, majd egyet hátra. Vissza kellett fogniuk magukat pedig legszívesebben veszett fajtársukat azon nyomban szétmarcangolták volna. De nem, parancsot kaptak és most nem végezhetnek vele. Még nem.
Pár lépés volt igazából, csak fájdalmas nyüszítések hallatszottak, majd Morna elejtette fegyverét. Hiába talált célba pár vágás túl sokan voltak egyszerre. Fejét fémtárgy erős ütése találta el. Dante előtt hullt térdre, de még közben is ádázul morgott. Egy újabb. Morgásába ezúttal egy vinnyogás is keveredett, majd kábán dőlt előre. Az első csapat szorgosan látott neki a bilincselésbe, mindenki tudta a dolgát. Pár másodperc múlva már a nő erőtlen testét vonszolták.
Jött az erősítés. Újabb adag ember vált ki a tömegből ezúttal Dante volt a soros. Szinte egyiküknél sem volt pisztoly, de ez nem is jelentett hátrányt. Ha a férfi lövései találnak akkor sem lehet elegendő lőszere, a gyorsaságról és hatékonyságról nem is beszélve.
Valószínűleg hamarosan ő is kap pár ütést, talán nem a fejére, de páragt az arcára ami kizökkentheti egyensúlyából. A hideg fémbilincsek és láncok is felkerülnek és végül mind a négyen az egyik furgon hátuljában ülve találhatják magukat. |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megan feje előrebicsaklott miközben két oldalról erős férfiak fogták le, mint élő bilincsek. Ajka felszakadt, ahogy az ütésektől szájának belső részéből is szép mennyiségű vér távozott. Azon csodálkozott, hogy még mindig megvolt minden foga. Halántéka szörnyen fájt, egész koponyája szét akart hasadni. Lassan kezdett tisztulni a kép. Saját combját látta, először csak színfoltokat amik körbeforogtak. Viszonylagos sikernek tudható be állapota, de annyi bizonyos, hogy ezt még egy ideig érezni fogja.
