|
Témaindító hozzászólás
|
2013.07.10. 12:56 - |
Kép és szöveg hamarosan |
[24-5] [4-1]
Rhakia Zeew-Goradha
 - Könyvet? - Felháborodottan horkantott fel. - Nem vagy magadnál? Pont itt? Mi nem erre szakosodtunk. - Úgy csóválta meg a fejét, mint egy csőlátású idősember amikor meglát egy punkot felzselézett színes hajjal.
A poharakra pillantott, sajátját bámulta ami kezéhez ért. Úgy vizsgálgatta, mintha sosem látott volna ehhez hasonló dolgot. Köszönöm helyett csak hálásan biccentet, majd megemelte a poharat Dante felé. Egyelőre félretolta, első minden a vendég.
De előtte. Itt volt a tökéletes alkalom, a szeme felcsillant. Megragadta az egyik nyomdát, pont a cicásat. Remek választás. Letépte a tetejét, rálehelt közben Dante keze után kapott. Az alkarjához nyomta, sietősen mintha tartana attól, hogy a férfi elhúzza azt. Mikor elemelte a kis tárgyat egy vörös tintaminta maradt, egy bájos kiscica pofa. Szájával apró ó-t formálva elégedetten nézte ki akciójának eredményét.
- Nagyon cuki. - Ha már ajándék illik viszonozni, bár ezt még ő is tudta, hogy értéke meg sem közelíti a melegitalét, de majd idővel. Sok kicsi sokra megy. - Van egy csillámporos matricám is, ha szertetnéd. Különleges alkalomra tartogattam. - Ha Dante nem kíván komolyan vásárolni akkor a másik kis részleghez vezényeli, a kényelmes és alacsony fotelekhez, meg a kör alakú faasztalkához. A villogó égőket leszámítva igen hangulatos hely volt. Tele könyvekkel, vaníliás ilatokkal, meg eleve elzártan volt félig a föld alatt. Lehetne ennél jobb? |
Ilajvet
Hideg fuvallatot hozott be magával, az ajtó halk ding-gel jelezte érkezését. – Brr – mondta egyszerűen. Megállt, behúzott nyakkal, dideregve várt. Az ajtó becsukódott mögötte. Ding.
Lesétált a lépcsőn, közben alaposan szemügyre vette a boltot. Csak akkor nézett Amberre, amikor már közvetlenül a pultnál álldogállt. Azzal a jellegzetes mozdulattal megemelte a szemöldökét. – Nahát, te itt? – A pultra tett két lezárt papírpoharat, azokat bámulta. Mintha csak két bábut nézne egy sakktáblán és a következő lépésen gondolkodna. Halk hm-mel kinyújtotta az ujját és az egyik poharat a lány felé tolta, egészen közel hozzá, hogy a forró felület a karjához érjen, amin könyökölt. – Akkor ezt szerintem neked hoztam. – Kibújt a kabátjából és a legközelebbi fogasra akasztotta. – Hideg van – jelentette ki tényszerűen, összedörzsölte a tenyerét, majd mutatóujját bizonyíték gyanánt kipirosodott orrához nyomta. – Nem is tudom. Könyvet szeretnék – felelt a kérdésre ezzel a nagyon tömör, kifejező válasszal. – Lehet itt olyat kapni?
|
Rhakia Zeew-Goradha
Az a bizonyos antikvárium ott állt, kivilágítva a karácsonyi égősorral amit Amber még mindig lusta volt levenni. Már azért is javasolta - persze magában - a tulajdonosnak, hogy ismerkedjen össze egy patás állat bizonyos testrészével amikor előállt a díszítés ötletével. Emellett egy kis szintén kivilágított tábla hirdette az Antikváriumot. A kirakat szinte ki volt tapétázva a könyvekkel, esély sem volt belátni.
A bolt két részből állt, elég jól ment az üzlet. Idővel ki is bővítették, így a közepén egy hatalmas lyuk, átjáró, ajtó vagy mifene engedett betekintést a bolt másik részébe. A bejárattal szemben a kassza volt, félreeső részen, szinte belesüllyesztve a falba nem sok helyet hagyva a nőnek. Mögötte egy kisebb méretű raktárszoba új könyvekkel, lefoglaltakkal, olyanokkal amikből több példány van.
Amber a pulton könyökölt, előrehajolt, teljesen elmerült Clive Barker Vérkönyveinek világában. Számtalan novella, hatásosak, torzak, unott kifejezése arról árulkodott, hogy nem tetszik neki a betűk halmaza pedig nem így volt.
Az ajtó nyílt. Nagyot sóhajtott, egy pillanatra behunyta szemét, felvette kedves álcáját. A könyvjelzőt a lapok közé csúsztatta, becsukta, majd felegyenesedett. Újult lendülettel kezdett rágóján örlődni, közben próbálta hova tenni azt amit látott. A lépcső tetején Dante alakját látta, az ő vonásait fedezte fel a lehetséges vásárlóban ami valamelyest ledöbbentette, valahol lelke mélyén pedig örült is. Ilyen időben senki sem mozdul ki, főleg nem könyvet vásárolni, unalmas volt és magányos meló.
- Szép napot! - Üdvözölte a férfit kitörő lelkesedéssel, de ügyelt arra is, hogy valamelyest megőrizze hivatalosságát. - Miben segíthetek? - Miben nem? Fejét félrebillentette, szemöldökei megemelkedtek, vigyorogva rágcsálta a gumit a szájában. Meglepődött és elégedett is volt. Persze nem lehetett nehéz kinyomozni őt, de határozottan mehet a csillogós matrica Dante füzetecskéjébe.
Lehajolt, kotorászott közben egy pillanatra sem vette le szemét a férfiről. Kezében pár matricás zacskó és nyomda volt. Kiszórta a pultra. Már csak az alkalmat várta, hogy megragadja Dante karját egy aranyos kis tündéresnyomda erejéig vagy kapjon egy bájos 101 kiskutyás matricát a homlokára. Türelem Aesma. Türelem. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Könyvet? - Felháborodottan horkantott fel. - Nem vagy magadnál? Pont itt? Mi nem erre szakosodtunk. - Úgy csóválta meg a fejét, mint egy csőlátású idősember amikor meglát egy punkot felzselézett színes hajjal. 
