FrissítésSúgó

Elandra	2013.06.18. 12:26 -
	Az erdő közelében egy ritkábban lakott részén a városnak egy szép nagy kúria magasodik. Számtalan szobával rendelkezik, hatalmas terasszal, rendezett udvarral, a gyerekek akár ház mellett húzódó kis pataknál is játszhatnak.

[32-13] [12-1]

Menta

Előzmény | 2013.12.22. 17:30 - #12

Ilajvet  Az idő itt fent sokkal lassabban vánszorgott. De nem volt ok panaszra az előző börtönükhöz képest. Nem volt olyan hideg, és kényelmesnek ugyan nem nevezhető, de használható ágyak álltak rendelkezésre. Dante a sarokba tolt ágyon feküdt, két kezét a tarkójára kulcsolta. Fütyörészett, a falat szuggerálta. Pontosabban egy penészfoltot. Elképzelte, ahogyan a zöld kis paca lassanként bekebelezi az egész szobát. Aprócska kártevőként indul, senki sem veszi észre, ahogy megbújik és gyűjtögeti az erejét. Amikor felfigyelnek rá, akkor pedig már lehetetlen mit kezdeni vele. Undort vált ki, tönkretesz és beszennyez mindent, haszontalan, kiirthatatlan. Penész. Kérdő tekintettel fordította Toby felé a fejét. A kisfiú tanácstalanul megrázta a fejét. – Nem tudom. - Ne már – sóhajtott Dante. – Na jó. Mégegyszer, utoljára. Figyelj! Újra elfütyülte ugyanazt a dallamot, elégedetten nézett ismét oldalra. Toby lebigyesztette az ajkát és megvonta a vállát. - Neked aztán tényleg semmilyen zenei ízlésed nincs. A férfi morogva a fal felé fordult, nem sokkal később pedig elaludt. -Elefánt. - Hogy lenne elefánt? – lendítette az égbe a kezét a kisfiú. – Épp az előbb mondtam, hogy húsevő állat. - Békén hagynál öt percig? - Találgass! - Medve. - Nincs bundája. - Akkor kopasz medve, te idegesítő törpe. - Nem. - Akkor nagyívben leszarom. - Megint csúnyát mondtál, Dante. - Ez egy hülye játék. Ki tudja mióta voltak már ide bezárva. A többszöri elszenderedéseknek köszönhetően meglehetősen tompult Dante időérzéke. Időközben eszébe jutott Amber. Ki tudja miért... A gondolatait minden esetre lekötötték.

Elandra

Előzmény | 2013.12.14. 13:19 - #11

A nő szemei kikerekedtek, egy arasznyival hátrébb kúszott, majdnem hátra is esett. Halvány sejtései voltak a fiú képességéről, elvégre kapott pár ködös információt, ennek ellenére mégis váratlanul érte az oda nem illő kép. Elképedt és elkezdett félni. Természetes reakció volt ez bárki részéről, talán az rémíti meg a legjobban az emberi lényeket, hogy gondolataikat esetlegesen nem teljesen ők uralják. Homlokát ráncolva nézett maga elé egy ideig, majd bólintott. - Rendben. - Felállt, majd kíváncsian szemlélődő társaira pillantott. Visszafordult a kisfiúhoz, egy igencsak rosszul sikerült mosolyt erőltett magára. Ez volt a legtöbb kedvesség amire képes volt.  - Ezt még idd meg. - Odanyújtott egy másik gyógynövényekkel teli főzetet. - Megeheted. - A maradék pogácsákat is odaadta. - Pihenj amennyit csak lehet. Pár nap múlva a klánvezér és a tanács tagjai is megnézik, hogy mire vagy képes, akkor elbírálnak téged. - Talán túlságosan nagy szavak voltak egy kisfiúnak, de képtelen volt másképp kezelni ezt a gyermeket. Toby hamarosan megtanulhatja, hogy milyen embertelen körülményeknek vannak kitéve az ajtók mögé zárt halhatatlanok. - Fogadj szót! - Mutatóujját fenyegetően megemelte, közelebb hajolt, egyenesen Toby szemeibe nézett. Nyoma sem volt semmi emberségnek. - A te érdekedben. Ha rossz vagy megbüntetnek. - Tette hozzá közönyösen, majd mintha mi sem történt volna elsétált, magára hagyta a gyereket. Toby egyedül maradt a felfegyverzett komor arcú őrökkel és a félig megégett Ivorral. Hamarosan a Dantét lefogó szíjak is elengedtek. Bár azonnal megragadták karját, de végetért a tortúra. Esélyt sem adtak neki az igazi szabaduláshoz. Talpra rántották, majd kivonszolták, ezzel egyidejúleg Tobyt is kivezették. Új szobát kaptak. Két rozoga ággyal, pár régi, rongyos takaróval. A bejáraton kívül még egy ajtó volt, ami egy ijesztően szűk szobába vezetett, ahol egy wc csésze volt található. Ez igencsak komoly előrelépésnek számított. A hőmérséklet is pozitívba lépett át. Egy kis lötyögő asztalon pár száraz kenyérdarab és egy kancsó vizet készítettek elő. A súlyos fém ajtó nyikorogva, majd nagyot csattanva zárult be mögöttük és mindent elnyelt az őrült csend.

Menta

Előzmény | 2013.11.17. 15:17 - #10

Qin  Toby tekintete a zaj irányába vándorolt, miközben lassan, tétován bólintott. Dante elfúló, tiltakozó hangja jött a függönyök mögül, a szíjak meg-megfeszülő zaja, az ellenkező testé, ami próbál kiszabadulni börtönéből. Két kérdést is a nyakába zúdítottak. Vajon most milyen szabályok érvényesek? Az adományáról nem szabad beszélnie. De ők kivételnek számítanak, hiszen ugyan olyan fehér köpenyes emberek, mint akik ezt a szabályt megalkották. Az első próbálkozás kudarcba fulladt, elfogta az izgulás. Túl sok kíváncsi szempár figyelte. Lehunyta a szemét egy pillanatra, nagy levegőt vett. Érezte, hogy másodjára már sikerrel fog járni, mielőtt még képet küldött volna az előtte álló nő felé. Aprócska, elégedett mosoly jelent meg a szája szegletében. Az ő és a vele szemben álló nő közötti „ösvény” most tiszta volt és erős. Hallotta a levegőben zizegő és sistergő láthatatlan fonalakat, ahogyan egymásra tekeredve úsznak el egészen a célpontig. Ő így képzelte el őket. Fonalaknak, apró kis csápos lényeknek akik engedelmesen kúsznak a levegőben. Az elküldött képben megpróbálta felidézni azokat a műszereket és gépeket, amikkel korábban már vizsgálták. Nehéz feladat volt pontosan felidézni őket, az üzenet szaggattott volt, szemcsés és elkapkodott. Olyan, mint egy régi, megsárgult fénykép. A végére a gépek megnyújtóztak, és dundi, illatos, ide-oda táncoló pogácsákká változtak. A gyermek gyorsan lezárta az üzenet, megszakította a fonalat, majd szégyenkezve, zavart mosollyal sütötte le a szemét és újabb pogácsát vett a kezébe. Aztán csak röviden bólintott.

Elandra

Előzmény | 2013.10.28. 15:48 - #9

Idhren Zeew-Goradha Küzdött. Ébrenlét és a teljes öntudatlanság között lebegett, hol az egyik felé sodródott, hol a másik felé. Foszlányokat érzékelt csak a világból. Rosszabbul volt, mint azt várta volna. Oldalra fordította fejét, de a homályos függönytől nem látta sem a kölyköt, sem a férfit. Már csak a fehérneműje volt rajta. Hófehér bőrét foltokban szennyezte be saját vére és a cella mocska. Hamarosan teste elemelkedett a már lassan felmelegedő fémasztaltól. Erős karok tartották, mozgatták, de ő az egészből csak a őrült tempóban forgó szobát érzékelte, lüktető fejét és végtagjait. Hirtelen eresztették be a jeges vízbe. Karjai görcsbe rándultak, a kád szélébe kapaszkodott. Megpróbálta felhúzni magát, de valaki visszanyomta testét. Nem kapott levegőt, mellkasa összeszorult, kipréselte magából a maradék levegőt is. Koponyájában hirtelen erősödött fel a feszítő érzés, elviselhetetlenné vált. Visszahúzta a jeges borzalom felé. Kínja közel sem tartott olyan sokáig, mint amennyinek ő érzékelte. Feje kitisztult, halványan érzékelte a világot maga körül. Fajtájának köszönhető éles érzékszervei miatt hallotta a szavakat amit a kisfiú és a férfi felé intéznek. Szinte látta maga előtt mentora megkeményedett arcát, gúnyos félmosolyát amit sebhelyes arca csak még torzabbá tett. Tisztán értette a mély érces hangon formálódott szavakat: Kényszeretetés. Őt erős karok emelték az asztalra, hogy újra próbárategyék tűrőképességét. Érzéstelenítést ritkán alkalmaztak, különösen régebbi páciensnél. Fertőtlenítés, az elhalt szövetek eltávolítása következett. Dantét ezek az erős karok felrángatták a székből, miközben a nő sóhajtva lépett hátra. A függöny mögé húzták, egy székbe nyomták le. Kezeit, lábait szíjak szorították le. Valaki a hajába markolva hátrarántotta a fejét, ujjait fogai közé préselve nyitotta ki száját, hogy beleférhessen a tölcsér. Többen fogták miközben valaki a tölcsér fölé emelt egy kancsó beazonosíthatatlan anyagot. Alapvetően folyékony volt, de úszkáltak benne nedves kenyérdarabkákhoz hasonló valamik. - Szóval Toby, gondolom már számtalanszor ültél ehhez hasonló helyzetben. El tudnád nekem mondani, hogy miféle különlegességgel rendelkezel? Milyen teszteket végeztek el rajtad? - Miközben a nő kiejtette ezeket a szavakat lassan közelebb férkőzött pár ridegarcú fehérruhás. Tálcákon kis tapadós korongok várakoztak, drótos végük egy nagy villogó gépezethez csatlakozott. Ebben a gépben különféle kristályok voltak rögzítve, nagy, labdaméretűek az összes létező színben. - Elvégeznénk pár kisérletet Toby. Nem fájna, ígérem. Aztán ha ügyes vagy és jól viselkedsz akkor kaphattok egy szebb szobát is. Meg sok meleg pogácsát és teát. - Arra várt, hogy a kisfiú bólintson. Nem nézte volna ki belőle az ellenkezést. Válla fölött hátrapillantva látta az asztal körvonalait. Bezzeg Megannal sosem volt ilyen könnyű a dolguk.

Menta

Előzmény | 2013.10.28. 15:02 - #8

Ilajvet  Toby már hosszú órák óta nem mozdult. Dante néha érezte az apró test egy-egy rezdülését és olykor hallani vélte a lassú, elhaló szuszogást. De talán csak a képzelete játszott vele. Hiszen olyan hideg, olyan élettelen. Minden hideg. Az életnek semmi jele ebben a reménytelen veremben, ebben az átkozott vesztőhelyben.  Talán már csak ő él. Vagy már ő sem. A saját létében sem volt már biztos. A lelke az utóbbi két napban megnyugodott, beletörődött a helyzetébe és tárt karokkal várta az édes rothadást, ami a várva várt megkönnyebbülést jelentette volna. De ahogyan az lenni szokott, most sem adatott meg neki a könnyebbik út. Nem, az élet előtte még feltétlenül be akart neki húzni egyet. Az erős fény kis híján megvakította, mintha késeket forgattak volna a koponyájában, a füle sípolni kezdett és úgy érezte menten elhányja magát. Szidta magát, amiért bárkinek is megengedi, hogy ilyen állapotban lássa. Nemcsak hogy veszített, de a lecsapott fejét karóra tűzve még körbe is hordozták a csatatéren. Elviselhetetlen volt. A térdei megadták magukat, éppen időben ültették le. Hátát a szék támlájához nyomta, de a feje erőtlenül bukott előre. A körülötte történő események nem jutottak el a tudatáig teljes mértékben, de próbálta felfogni az elhangzott szavak értelmét. Minden erejével azon volt, hogy sikerüljön felmérni a környezetét. Fertőtlenítőszer szaga. Ismerősen idegen. Lassan már a fény sem vakította úgy, a homályos foltok kirajzolódtak előtte. Fehér, steril helyiség. Köpenyes emberek. Ne. Megrándultak a kezei, a bilincs nem engedett. Ne. Kétségbeesésében felmordult, ami a végére gyenge nyöszörgéssé változott. Ne. Nem, nyugalom. Uralkodj felette. Lehajtott fejjel zihált, éles szempárral méregette a köpenyeseket. Pusztító, halálos szándék volt minden lélegzetében. Egy nő közelített felé. A férfi állkapcsa összeszorult, azzal a jellegzetes mozdulattal megemelte az állát, bármennyire is felesleges volt ez az energiapazarlás. Egy forró bögrét nyomtak a kezébe. Cserepes ajka megsajdult, nyelt egyet. Felnézett, egyenesen a nő szemébe. Undor. Megvetés. Előre nyújtott karokkal elengedte a bögrét, a bilincselt kezek közül az a földre esett, tompa csattanással tört darabokra a padlón. A zöldes folyadék egyre növekvő tócsában gyors terjeszkedésbe kezdett. – Kérem igya meg – ismételte a nő szavait halovány mosollyal. Toby Felnézett a fehér köpenyes nőre. Tele szájjal, morzsás arccal pislogott rá. Nagy erővel lenyelte a hatalmas falatot, a bögréért nyúlt. Túl gyorsan evett, túl sokat. A gyomra összeszűkült és fájó görcsökkel fogadta a táplálékot. – Tobby Cobble-nak hívnak – felelt büszkén, alkarját végighúzta a száját. A morzsák most az ölébe hullottak. A következő kérdésre csak egy fejrázással felelt, gyorsan a szájához emelte a bögrét. – Felszisszent. – Jaj, ez forró  – hálásan szorongatta a bögrét és közben mosolygott. Ez a közeg cseppet sem rendítette meg, olyan hétköznapi volt számára mint másnak egy nappali. Annál a sötét helynél pedig mindenképpen jobb. Hiszen itt még finom pogácsát is kapott.

Elandra

Előzmény | 2013.10.27. 11:40 - #7

Idhren Zeew-Goradha Morogva fészkelődött a helyén. Elmondhatatlanul bosszantotta a gyermek sírása, erős kényszert váltott ki belőle, hogy kárt tegyen benne. Gyenge. Visszhangzott a fejében a megállapítása. Meg hall halnia. Hangzott el végül az ítélet is. Lelke háborogni kezdett. Megsebzett testén az izmok görcsösen megfeszültek. Emlékeztette magát arra, hogyha tényleg rászánná magát a gyermek darabokra tépésére akkor is ott lesz a lánc. Nem hiába. Koponyájában lüktetett valami. Hátradöntötte, legalábbis ez volt először a terve, de hirtelen a falnak csapta. Már más fájdalmat érzett, máshova koncentrálódott. Ez kellemesebb volt.  Elkezdett süllyedni. Teste igen hamar feladta, úgy döntött a megadás a legjobb ami történhet. A sarokban, erőtlenül, remegve, hangosan zihálva próbált aludni. Már a harmadik napot írhatták mire valaki feléjük nézett. Étel sehol, az ablakon beáramló eső és hideg levegő pedig beteggé tette őket. Morna sebére lassan megérkeztek a legyek is, így néha kénytelen volt megmozdulni, de az eltelt idő alatt végig csak ott feküdt. A sarokban. Leláncolva. A férfi arcának jelentős része szét volt roncsolva. Ha ez nem lett volna elég intő jel, a hatalmas, két métert is meghaladó termetével csak rátett a félelemkeltésre. Végignézett a szobán, lassan komótosan mérte fel a terepet, magában számtalan dolgot nyugtázott. Sötét, döndör, válig érő haját füle mögé simította, majd a földön fekvő nőhöz sétált. A láncot eloldotta, ekkor pedig felsejlett fekete ingje alól egy hasonló savszerű égés nyoma. Méretes, durva kezeivel a legnagyobb óvatossággal próbálta megemelni a nőt. Testét tűzforrónak érezte, amiből arra következtetett, hogy belázasodott. Az elszakadt nadrágon keresztül nagyjából rálátott combján lévő szúrtsebhelyre amiből sárgás folyadék szivárgott. A hátát tartó kezénél is nedvességet érzett, különösen úgy, hogy Megan felsője elszakadt így érdes tenyerével könnyedén megtudta vizsgálni a sebeket. Amint kilépett az ajtón pár szintén feketeruhás alak toppant be. Egyikük megfogta Toby karját, magával vezette ki, a másik kettő Dante kezeit bilincselte össze.  Hosszú folyosókon meneteltek. Ajtó ajtót követett, mind súlyos vasból készült, erősített zárral. Ahogy haladtak előre az ajtók mérete kisebb lett, vastagságuk nőtt. Itt voltak a legveszélyesebb alanyok, eredetileg Mornát is ide száműzték volna, de ismeretlen okokból még nem tették. Beléptek az egyik szobába. Meglepően nagy terem volt, gépek, fehér ruhába öltözött ápolók serénykedtek. Jelenleg nem volt semmi dolguk, de máris érkezett három alany. Mindenki az érkezők felé fordult, még az üvegablak előtt ülő férfiak is. Parancsolójuk mozdulatából érezték, hogy nincs jókedve. Összehúzták magukat, lehajtották fejüket és várták, hogy mit rónak fel az ő számlájukra. A férfi az egyik fémasztalra helyezte Mornát. - Mit jelentsen ez? - Mennydörögte dühösen. Többen össze is rezzentek erőteljes hangjától. Ivort nem sokszor hallják beszélni, de ha igen a legtöbb ember kirohanna a világból. Vádló tekintete csak zavarodott idiótákat látott. Utálta a beképzelt újoncokat, akik önkényesen döntöttek afelől amit rábíztak. - A vezér nem mondott ítéletet rájuk, de egyértelműen tudtunkra adta, hogy a két felnőtt jelentéktelen, haszontalan és sorsuk legkevésbé sem foglalkoztatja őt... - - Ez persze felhatalmaz titeket bármire is. - Ivor csak gúnyosan bólogatott. Mellkasa előtt összefűzött karjai megfeszültek. Mindenki nemleges válaszként a fejét ingatta. - Hozzátok helyre, különben nem állok jót magamért. - Mindenki zavartan vakargatta a tarkóját, páran mozdultak, de lassan, mintha attól tartamának, hogy a hirtelen mozdulatok csak tovább hergelhetné felettesüket. - MOST! - Hirtelen mindenki összerázkódott, sietve mentek dolgukra. Egy függönyt húztak el ami eltakarta a megtépett nőt, pár barátságosabb egyén a kisfiúhoz sétált. Dantét félrevonták, leültették, forró gyógynövényekkel teli teát nyújtottak át neki. - Kérem igya meg. - Két megbilincselt keze közé préselték. A fiatal nő megpróbálkozott egy kedves mosollyal, de nem sikerült, arca félelemről árulkodott. Hasonlóképpen reszketett, mint Megan előbb mentora karjai között. - Mondd csak mi a neved? - Kérdezte Tobytől egy nő a tőle telhető legkedvesebben, de elszoktak ezektől. A klánban farkastörvények uralkodtak, a barátságos viselkedés nem számított erénynek. Ő is egy bögrét nyújtott át ugyanazzal a gyógynövényes főzettel.  - Ezt idd meg! Megerősödsz tőle. - Rideg arca megrándult, de hiába, az az erőltetett mosoly csak egy pillanatig tartott. Egy idegen egy műanyag tálban pogácsákat hozott, odalökte a kisfiú melletti asztalra. Ivor összeszűkült szemekkel felügyelt mindent. Már tudta, hogy ki lesz megbüntetve és miért.  - Tudod kik a szüleid? - Érkezett a következő kérdés. Úgy tűnt teljesen feleslegesek ezek, pedig megvolt a célja. Ha esetleg megtudják honnan származik a mutálódott gyerek akkor akár abból hasznot is húzhatnának, de ha ez nem is válik be, talán a kedvesebb beszélgetéssel viszonylagos bizalmat érhetnek el, ami együttműködésre készteti a gyermeket.

Menta

Előzmény | 2013.10.26. 17:11 - #6

Ilajvet  Megan szavai olyan nagy hatást gyakoroltak Tobyra, hogy a gyermek valósággal reszketett. Dante összevont szemöldökkel hallgatta a nőt, megértette, felfogta, de nem igazán érte el a kellő hatást a figyelmeztetés. Ilyesmire számított. Az eddigi vendéglátás sem volt ötcsillagos. – Akkor úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz. – Visszadőlt a falhoz, lehunyta a szemét. Megpróbált pihenni egy kicsit, ha már egyebet úgy sem tehet. De a lentről érkező nyöszörgés nem hagyta nyugodni. Hiába vett nagy levegőt, hiába csettintett a nyelvével. A következő pillanatban összerándult és majdnem felugrott, ugyanis Toby apró ujjacskái a bordái közé martak. Kullancs! – kiáltott volna rá legszívesebben. Aztán a sötétben csillogó rémült szempárba nézett. Sóhajtott. Megemelte kissé a karját, ezáltal több helyet kínált fel neki. A gyermek azonnal kapott az alkalmon, felhúzott térdekkel, teljes testsúlyával a férfinak dőlt. Mit lehet ilyenkor mondani? Akadt már testhezállóbb helyzet is. – Na... – nyögte ki közel fél percnyi görcsös gondolkodás után. Tenyerét a fiú fejére simította, megpaskolgatta, mintha egy kölyökkutyát nyugtatgatna. Vajmi kevés tapasztalatával már ez is dicséretesnek számított. – Jaj, ne. Ne-ne. Ne sírjál. Ó csak ezt ne. – Még a tarkója is libabőrössé vált attól a vékonyka, ingadozó hangtól. Hagyd abba, hagyd abba, hagyd abba. Inkább öljetek meg most. Ne kelljen ezt csinálnom. – Toby, figyelj. Ha ezt csinálod, az nem segít. Ettől le fogsz gyengülni. Takarékoskodj. Nézd... – hátradőlt, aztán félszemmel vissza sandított a gyermekre. – Látod? Így.  Toby szipogott, aztán két csuklás között bólintott és a férfi mellkasára hajtotta a fejét. Dante érzte, ruhája hogyan szívja magába a takonnyal és nyállal vegyített könnyeket. Újból sóhajtott.  Legyen vége mielőbb.

Elandra

Előzmény | 2013.09.28. 20:02 - #5

Idhren Zeew-Goradha Morogva oldalra fordította fejét. Összeszűkült szemekkel méregette a férfit aki kérdést szegezett neki. Csak a körvonalait látta. Még ebben a helyzetben is képes volt kritikus undorral vizslatni valakit. Jellemző rá. Másodpercek teltek el mire eszébe ötlött, hogy esetleg válaszoljon. Még beletelt egy kis időbe. Eltűnődött mit kéne felelnie, végül kibökte azt ami először eszébe jutott. - A bátyánk nem kevésbé őrült nálunk. - Részéről ez teljes mértékben kielégítő volt. Minek mesélje el teljes életüket, amikor egy őrült testvér kijelentéssel majdnem mindenre válaszolt? A téboly egyébként is megöli a racionális gondolkodást, nem minden pillanatban és nem mindig azonnal, de ez tény volt. Feje a falnak koppant, fájdalmasan fújta ki a levegőt. - Persze a kölyök nem segített a helyzetünkön. - Nyögte. Megmozdította sérült lábát. Felszisszent, ez pedig egy dühös morranással keveredett. Sebe borzalmasan fájt, legyengítette és felbosszantotta egyszerre. Tudta, hogy idő kérdése és elfertőződik. Megvárják amíg mindannyian legyengülnek a szélsőségesen rossz körülmények között, ő pedig csendesen elpusztul. Nincs igazán bűnbak, ez nem olyan, mintha kivégeznék. Csak elrohad, a kis cellájában hörögve, kaparászva. Aljas, de okos húzás. - Jól sejtem, hogy még nem volt dolgod a klánnal? - Nem is várt erre választ, majdnem teljesen biztos volt abban, hogy mi volna. Fejét elfordította, a fal felé, de teljesen mindegy, így sem látszott belőle semmi. Csak légzése, mozgásából adódó súrlódás és esetleg a lánc zörgése jelezte hollétét. - Ha visszapofázol megkorbácsoltatnak. - Teste megrázkódott. Nem a hidegtől. - Ha nem vagy szimpatikus nekik, szintén. - Köhögve húzta össze magát. Pár pillanatig némán kuporogva ült, rendezte gondolatait, próbálta egyben tartani elméjét. - Ha szórakozni akarnak arra van számos antik kínzóeszköz. - Szerencsére ezek közül csak pár működését vizsgálhatta meg közelebbről, magán. - Nem akarom tudni mit művelnek amikor kúrni van kedvük. - Kirázta a hideg a gondolattól, hogy esetleg egyik beteg fogvatartójuk választása nem rá, hanem esetleg két társára esne. Nem kívánt trauma volna szegénykéknek. - Szóval húzzátok meg magatokat. - Hangja elhalt, de előtte még magas hangon krákogott majd vége. Feje megrándult, egész testében az izmok megfeszültek, köztük arcán is. Görcsös pózba ugrottak végtagjai, ujjai, arcán pedig vicsor jelent meg.  Szuszogva parancsolt magának. Elméje kezdett megroppanni ez pedig felfokozta fájdalmát. Tudta jól, hogy hamarosan vagy elájul vagy veszett őrjöngésbe fog kezdeni. Esetleg keverni fogja a kettőt.

Menta

Előzmény | 2013.09.28. 17:23 - #4

Ilajvet  Egy ideig szörnyen kellemetlenül érezte magát, de aztán, ahogyan telt az idő lassacskán hozzászokott az oldalához préselődő csontos, reszketeg testtől. Ugyan még mindig zavarta a gyermek közelsége és legszívesebben odébb söpörte volna a hideg, kicsit ujjacskákat, de túlságosan kimerült volt az ellenálláshoz. Ezen kívül hibásnak is érezte magát. Saját ostobaságából kerültek ide, engedelmes prédaként a csapdába sétált. Ezek után az a minimum, hogy nem rúgja odébb szerencsétlen kölyköt. Akárcsak elefánt a porcelánboltban, ügyetlenkedve fészkelődött mellette, kis híján lekönyökölte, amikor fentebb tornázta magát. Ki tudja, mióta ült már hátát a falnak vetve, félig lecsukott szemhéjakkal a sötétségbe pislogva. Zsibogtak a végtagjai, csengett a füle és érezte, hogy az alsó ajkából vér szivárog. A kapott ütések egyikét különösen érezte, úgy vélte szép kék és zöld foltokra számíthat. Le sem tudja tagadni, hogy megint szarba keveredett. Feltéve, ha egyáltalán élve elhagyják a helyet. Pontosítva elhagyja. Toby miatt vannak itt, csak miatta lehetnek itt. Elméletben a helyzet egészen átlátható volt, pár homályos folt kivételével. Például, hogy honnan szereztek róluk tudomást? Az első tipp Amber lenne. De ha ő árulta volna el őket, akkor miért fogták volna el velük együtt. Habár az is igaz, hogy a nőt nem zárták be melléjük. Elképzelhető lenne, hogy ő áll a hátterében?  Teljesen elmerült saját gondolataiban, olyannyira, hogy a váratlan villanás a frászt hozta rá. Dühösen bámult le Tobyra, megfeszült álkapoccsal fújtatott. Mielőtt kiabálni kezdett volna, oldalra fordította a fejét és morgolódva masszírozni kezdte az orrnyergét. – Én is látom, Toby. Nem kell megmutatnod, mert... – éles levegőt vett, karjával ingerülten Megan felé intett. - Mert itt van előttem! – A hangja felerősödött, de a láng azon nyomban el is aludt. – Bassza meg – tette még hozzá halkan, aztán kelletlenül újra Meganra pillantott. Toby tekintete aggodalomittasan cikázott kettejük között. Dante hezitált. A nő tényleg nem lehetett túl jó állapotban. Talán megkérdezhette volna, hogy jól-van e, esetleg egy minden oké?-t, de végső soron saját önzése nyert. Nem is vallot volna rá más. – Miért vagytok itt?

Elandra

Előzmény | 2013.09.22. 16:52 - #3

- Zárjátok be őket a kriptába! A gyermeket is. Az ő sorsáról majd később döntök. - Több sem kellett. Ismét erős kezek béklyózták meg a testeket, Morna esetében csak valaki a vállára dobta megkínzott testét. Meglepő módon nem az egyik pincerészbe lettek zárva. Nem, Richard gyűlölte ha a foglyok vele egy épületben vannak. Lépcsők következtek felfelé, majd ezt követően az éjszakai erdőben meneteltek. Elég nagy távot tettek meg, hosszú ideig sétáltak a sürgetés ellenére. Az erdő közepén csak sokára lehetett észrevenni a kőépületet. A sötétben még kevésbé volt látható a majdnem teljesen tetőig nyúló gaz miatt. A sűrű növényzet ellenére a kísérők hamar megtalálták a bejáratot, keresgélniük sem kellett olyan gyakran jártak erre. Ha úgy tűnt kint sötét van az eltörpült a benti viszonyokhoz képest. Addig az ember saját orra elé sem látott amíg pár el nem motyogott vaárzsige után halvány fények nem gyúltak. Lebegő gömbök sorakoztak a fal mellett boka magasságban. Mint milliónyi idomított szentjánosbogár. A súlyos vas ajtó nyikordulva nyílt ki. Elsőként Dantét lökték be, utána a gyereket, majd Morna testét ledobták az egyik sarokba. Nem kaptak bilincset, egyelőre. Csak Megan. Az ő nyakörvén lévő kis karikába rögzítették a láncot. Akkora volt, hogy egy kisebb területet bejárhatott, de nem érhette el a szoba minden sarkát.  Elégedett mosollyal arcukon hátráltak ki a férfiak. Már éppen be akarták csukni az ajtót amikor az egyikük még egy utolsó szóra visszafordult. - Egy jó tanács. Ne menjetek a lánc hatósugarába. - Mutatóujjával halántékánál kis köröket rajzolt, majd kacsintott. Ezt követően már csak a zár kattanása és teljes csend telepedett börtönükre. Az ablaknak csúfolt lyukon beáramlott a hideg levegő, és egy-egy szellőnél pár falevél vagy bogár is csatlakozott a dízses társasághoz.  Morna halk hörgő lélegzése hallatszott az egyik sarokból. A lyukon bekuszó csillagok és félig eltakart Hold fénye megkönnyítette a helyzetet, kivéve abban a sarokban. A nő testét teljesen ellepte a sötétéség. Jobb is volt. Szánalmas állapotban volt és ez napokig biztosan nem fog változni.  A mély morajlás súlyos, baljoslatú levegőt teremtett meg. Várakozás. Ez fog következni amíg a dühös, megsebzett nő fel nem ébred.

Elandra

Előzmény | 2013.09.22. 16:52 - #2

Idhren Zeew-Goradha Az autó érezhetően lassított, majd hamarosan meg is állt. Megan már rég feladta, mikor talprarántották nem ellenkezett, visszakozás nélkül követte a férfiakat abba a hatalmas pokolbéli épületbe amit már olyan rég nem látott. Mindenhol sötét ruhás alakok vártak, feszült csend telepedett a tájra, még a tücskök sem ciripeltek. Fogait csikorgatva bámulta a talajt, arcába omló haja elrejtette fenyegetően villogó kék íriszeit. Lefelé haladtak. A nyitott ajtókon keresztül érezte a hideg légáramlatott és a dohos szagot amit a terem árasztott magából. Ismerte a helyet, a szokásokat, szinte már unalmasan kiszámítható volt az egész. Majdnem biztosan megtudta volna mondani, hogy ki hol áll és miért. Ez is - mint szinte minden - nagy gonddal volt megtervezve. Egy régról visszamaradt trón félén ült bátyjuk, tekintete haragos volt, csalódott és mindezek ellenére valahol nagyon üres is. Ő itt már nem is számított, kapott egy megvető pillantást, de ő sosem jelentett semmit. Csak egy kísérletialany volt, egy bábu a hadseregből, őt pedig jóformán ellopta húga. Helyesebb talán a kiszabadította kifejezés, de Richard szemszögéből ez egyszerű lopás volt. Megan nem volt se több, se kevesebb egy olykor használható tárgynál, nem bánta távozását. Létének minden percre a dacról szólt, ezzel pedig szinte minden alkalommal árulást követett el, de Amber... Vele tervei voltak. Nem csak eleségnek szánta, őt el akarta adni. Az a megtiszteltetés érhette, hogy egy frigy által szövetséget biztosíthat neki és klánjának.  Mindkettejük engedetlensége fájt Richardnak, de talán jobb is, hogy így történt. Az életére akartak törni, ő sarokbaszorította őket és elmenekültek. Lényegében csatát nyert és ennek jutalma az, hogy élhet. Hirtelen felindultságból a férfi felpattant helyéről, pár nagy lépéssel Amber előtt termett és egy hatalmas pofonnal üdvözölte. Hátrébb lépett, és úgy nézte testvérét. Szemében eddig sosem látott düh, undor és utálat volt jelen, ezek keveréke pedig a nő vállaira nehezedtek. Az idősebbik lány izmai megfeszültek, próbált kitörni a szorításból, de hamar rájött, hogy nem fog menni. Ha eddig nem is gyűlölte igazán bátyját, most igen. Aggódó pillantásokkal figyelte ahogy Aesma lassan felemeli fejét, szeme alatt egy vörös csíknyomot hagyott Richard egyik gyűrűje. - Ostobák vagytok ha eddig azt hittétek elmenekülhettek előlem. - Szólalt meg mély hangján miközben hátatfordítva az utálatos négyesnek visszasétált a helyére. - Különösen te, Rhakia. - A karfára könyökölve összeszűkült szemekkel méregette a pimaszul mosolygó nőt. - Hosszú volt a türelmiidő. - Bólogatott, majd oldalrapillantott pár katonájára. - Nos, hamar meg kellett tanulnom, hogy nálatok a szép szavak nem adnak kellő motivációt az engedelmességhez. - Pár férfi előlépett, elválasztotta a két lányt. Dantét és Tobyt tartó klántagok hátrébbhúzódtak. Hamarosan ők következnek. - Nem szeretem a durvaságot... - Fejét megingatta, szomorkásan félrehúzta száját, majd sóhajtott. Mutatóujjával a padlóra mutatott. Egy utolsó lehetőség. - Térdre! - Mind a két nő sziklaszilárdan állt, egy ideges mosoly jelent meg arcukon. Fejüket felszegve, szemöldöküket megemelve kihívóan bámultak a vezérre. Egy pillanatra halvány elégedettség villant át rajta, ez megmutatkozott egy aprócska mosolyban. - Ők is Knightok. - Motyogta maga elé, jobb esetben senki sem hallotta. Biccentett. Az egyik Mornát tartó férfi hihetetlen gyorsasággal rántott elő egy aprócska kést, alig pár centis pengéje volt, de éles és hegyes. Sebészi pontossággal döfte a combba úgy, hogy az ne okozzon olyan mértékű sérülést amitől a nő elvérezhetne. Hiába minden kiképzés, a fájdalom hirtelen nagymennyiségben áradt szét Megan testében. Másik lába nem tudta korrigálni a helyzetet, térdei hangosan koppantak a földön. Látható volt haja által elrejtett arcának darabkáin, hogy szenved, de nem adta meg az örömöt azzal, hogy kínjának hangot is adott. Szaporán lélegzett, izmait megfeszítette, ajkába harapott, minden lehetséges módon próbálta megtartóztatni magát. - Hagyd abba! - Nyöszörögte tehetetlenül Amber. Arca egyik percről a másikra nyúzott lett, elfordította fejét, de az egyik fogvatartója visszafordította. Szemhéjait szorosan összezárta. Ennyi még nem volt elég. Richard még nem szerezte meg amit akart. Megan már a földön volt, könnyű célpontnak számított. Túlságosan lekötötte combjában lévő fájdalom ahhoz, hogy érzékelje és esetleg enyhítse az ütést ami felé érkezett. De nem sikerült, az ököl és arca hangos csattanással találkoztak. Szájában vér jelent meg, de ideje sem volt kiköpni már egy bakancs mélyedt oldalába. A rúgástól öklendezni kezdett. Próbálta feltolni magát, nyögve, lassan akadozva emelkedett meg teste miközben szájából véres nyál cseppegett ki.  - Elég! - Nyögte az előbbinél hangosabban Amber, fejét rázta, egész testével megfeszült és próbált kitörni a szorításból.  Megragadták két karját, oldalrafeszítették, erősen tartották. Egy harmadik késével felhasította Morna felsőjét. Csak melltartója takarta csupasz hátát. Borzongás járta át és nem csak a hideg levegő miatt. Nem is volt ideje levegőt venni sem, olyan gyorsan kapták szét, hogy ellenkezni sem tudott. Szemeit lehunyta, fejét lehajtotta, hirtelen lett semmivé minden ereje.  Egy harmadik lépett elő, kezében egy szépen feldiszített ostorral. A lánc végén apró fogak voltak, kis kapmók. A klán és különösen tekintettel a Knight család szerette az antik dolgokat, nem mellesleg a kínzóeszközöket. Egy hűen lemásolt cséplőlánc nagy károkat tud okozni, ez hamar ki is derült. A bőr azonnal felhasadt, a kampók a húsba akadtak, csak erős rángatás útján lehetett kiszedni onnan és akkor is cafatokkal együtt. - Ne! - Amber kezdte úgy érezni az ő végtagjaiból is kiszökik az erő. Minden egyes csapást és nyöszörgő-nyögést hallva egyre több harag és aggodalom áradt szét benne. Mikor vált ez ilyen véresen komollyá? Richard ha eddig is ilyen szörnyűségeket parancsolt meg embereinek inkább elhagyta a helyszínt, mert képtelen volt nézni azt. De most rezzenéstelen arccal figyelte ahogy húgát lassan halálraverik. Valahogyan sikerült kitépnie magát a szorításból, igazából meg sem próbálták elkapni. Egy fegyvertelen, erejét leláncolt nő nem sokat tehet. Pár lépés után ő is térdre hullott. Az ütések egyszeriben abbamaradtak. Azonnal, engedelmesen lehajtotta fejét és két csuklóját előrenyújtva várta, hogy bilincseljék. Önként adta át magát. A férfi elégedetten mosolygott, fejét felszegve győzelemmámorban úszkálva pillantott le a nőre. Megtörte, oly' sok idő után végre. Bizonyára a száműzetésben töltött idő alatt valamiféle kötődés alakult ki közöttük, mert azelőt nem látott ilyesféle viselkedést. De megtalálta a kapaszkodót. Ha Idhren életben marad másik testvérét is sakkban tarthatja. Tökéletes.  A bilincs kattant a nő kezén. - Bölcs döntés volt kedves húgom, elvégre szomorú volna még egy nyilvános kivégzés. Nemde? - Az izmok megrándultak, fogak villantak, de semmiféle rágalmazás nem vagy meggondolatlan szó nem hagyta el Amber ajkait. Patrick esetét elővenni aljas dolog, de már mindegy. Ő meghalt, az élőkkel kell törődnie. Jelen esetben hárommal. Miközben elrángatták még Dantét, a kisfiút legvégül pedig nővérét fürkészte. Anélkül hurcolták el, hogy bármi biztosat tudna sorsukról. Ismét csend telepedett a szobára. Mindenki a vezért figyelte árgus szemekkel, az ő ítéletére voltak szomjasak. Hosszú másodpercek teltek el mire Richard szólásra nyitotta volna száját. - Zárjátok be őket a kriptába! A gyermeket is. Az ő sorsáról majd később döntök. - Több sem kellett. Ismét erős kezek béklyózták meg a testeket, Morna esetében csak valaki a vállára dobta megkínzott testét. Meglepő módon nem az egyik pincerészbe lettek zárva. Nem, Richard gyűlölte ha a foglyok vele egy épületben vannak.

Elandra

Előzmény | 2013.06.18. 12:26 - #1

Az erdő közelében egy ritkábban lakott részén a városnak egy szép nagy kúria magasodik. Számtalan szobával rendelkezik, hatalmas terasszal, rendezett udvarral, a gyerekek akár ház mellett húzódó kis pataknál is játszhatnak.

[32-13] [12-1]